Volt már ilyen, Hallottál róla. Idegen helyen Ér majd a holnap.   Nem kérted, és Nem ezért adjad, Dobozba küldjék a Veled halt bizalmat.   Volt már ilyen, Hogy minden lángol. Porba vész jövő, Múltad gyászol.   Mire rájöttem, hogy legyen Már döntöttek helyettem. Nem akartam itt…

  És már csak a válasz maradt, Mire még szó nem akadt. Az utolsó mondat, Mely lezár vagy folytat.   Hogy jó lett-e vagy mégse, Mi két pont közé vésve, Zárja magába a holnap, És mából tesz majd múltat.   Még egyszer vissza néz-e, Mikor felvillant a fénye? És talált végre utat, Mi maga…

  Nem maradt már semmi, Mit fel lehet ismerni. Nincs lélek, csak hús, Mit unalomból nyúz.   Egy üres tekintet, Nevetve legyintett. Pont erre vágytam, Magamra találtam! Egy újabb kilengés, Miből még visszatér. De mennyi maradt még, Belőle ép? Látom, mit tettem Mi mindent elvettem. E…

  Vágj mélyen magadba, Kéri és megkapja. Tépj még egy darabot, Tudod, hogy akarod.   Dobd oda önként, Add át a döntést. Ő majd attól lesz, Ha többet kér, mint tesz.   És ha Ő, Akkor Te is, Hibátlan a tézis. Egy utolsó lélek morzsát, Még örömmel el rág.   Kell ami ámít, Akarod ami…

  Elnyeli a győztes kiáltást, Őrzi szerelmes sírását. Haldokló utolsó légzését, Milliók keserves kérését.   Viszi a millió imát, Mit ezer ajak kántált. Füstté vált testet Mi vele szállt, eltüntet.   Hallgatja és elengedi, Nem ítél, tovább viszi. Látja és hallgat, Mesélsz, de nem…

  Itt egy falat nyomor, Lakjál jól! Gyűlöletből egy csokor, Legyél jól!   Adjál felénél többet, Csak ennyit kér! Ne tudjad, csak higgyed, Mindent megér!   Szeret majd cserébe, Megírták! A mártírok a kereszten, Kibírták!   De ő a barátod, és szeret Bármit megtesz Veled  De nem…

  I. Nem leszek hősöd, Sem apád helyett apád. Ki kakaót főzött, És reggel azzal várt.   Nem leszek első, Ki gyerekkel áld, Sem árnyas erdő, Hová ültethetsz fát.   Nem leszek képen mosolygó, Mutogatható pár Csak egyhelyben toporgó, Semmiből, sehova ág! II. Amit látsz nem más, Csak…

  Ideák, melyre felesküdtek Ezrek meg ezrek Benyújtják a számlát, Itt az idő, halj meg!   Hangzatos kiáltványod Ér most neked annyit, Hogy vérbe fojtsd azt, Ki ellenkezni látszik?   Vagy üres frázis talán, És másik alá bújsz? Lecseréled gyorsan, S törlődik a múlt?   De nem! Most nem…

  Olyan jelent élsz meg, Melynek jövője is múlt. Horizontját nézed, De mit látsz az, azon túl.   Ki se gondoltad, Mégis késő már! Jobban húz a mély, Visszafordulnál!     Megfeszülsz és küzdesz, Háttal már a végnek! Minden erőfeszítésed Csak közelebb visz téged.   Hamis…

   Egyiken fény, mi mindent láttat, Valóság vagy káprázat Világos fedi árnyoldalát, Erőszakolt ál-mosolyát   Amott vár az éj sötét, Kabátként feledésnek ködét, Hideg földje, Rád borítja, Rideg kézzel begombolja.   Itt maradtál magadra, Mástól várva válaszokra, Melyik út visz majd…