Lünkeusz

Láttam felemelkedésed,

S csúfos bukásod.

Láttam felejtésed,

S vágyott árulásod.

Láttam mit tettél,

S közben mégis öröm volt,

Láttam közben a mögött,

Megvetés izzón forrt.

Láttam tükörbe köptél,

S mégis nevettél.

Láttam mikor elnyelt,

Még egyszer felnéztél.

Kérded miért,

Ki ítélt erre?

Hiába tudom a választ,

Nem felelhetek erre.

 L.