Most más lesz! – mondja.
És elsőnek küld.
Ragyog az arca,
De vérben fürd.
Arctalan tömegben,
Sokból egyé válok.
Mondta, én követtem
Álmok sírján állok!
De még én vagyok!
Gondoltam utoljára
Visszakaptam nevem
Vésve kőtáblára!
Nem kérte, csak vette,
Nem bántja, tette.
Kihantol.
Jól vagyok!
Parancsol.
Táncolok!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
