I.

Hű maradsz nevedhez,

Melyet a szeszély fűz át.

Csendet vihar követhet,

Elveszejt vagy áld!

Lennék mégis az,

Ki Veled együtt mozdul.

Dühödt viharod közben,

Tűr, ha kell, hangtalanul.

Meglehet, elnyel, s végül

Felemészt hullámzó bánatod.

De élet-e az a nélkül,

Hol vigaszod nem vagyok.

II.

Szabályoznák s fojtanák

Mind azt, mi lehetnél,

De hű maradsz nevedhez,

Nyugodt vagy háborgó, de él!

Fedhet Téged olykor,

Setét fellegek árnya.

De rettegve iszkol,

Előled, tenger leánya.

Hogy miképp is tovább,

E kérdés rág egyre.

Feloldódni egymásban,

Vagy elengedni csendbe.