Város, hol lakom a múlt

Délibábos, felette az ég!

Feledés, Házam alapja,

Epedés, benne a mész.

Közöny, minden lakója

Köszönt, de nem int

Üres, lélek libben,

Tüzet, már nem szít

Város, kiút nincsen

Gyászos, ki itt él

Levált, mozdulatlan,

Bezárt, öröklét.

Homály zárja körbe,

Álmok összetörve.

Most költöztem be még,

De rögtön kitörnék.