Divat lett az önpusztítás Lencsén közölt ál ámítás. Tartalmatlan létezések Szponzorált vélemények   Meg nem értés görcsös póza, Három szóba foglalt próza Filléres öröksége Arctalan közönségnek.   Tömörített világvallás, Támogatott lét pazarlás, Neonfényű csipkebokor, Rezgésével Te…

   Félre söpörsz, az út szélére Nem figyelsz a végére. Zacskóba gyűrt valóság, Oda se nézve lépsz át.   Arcod már elfordítod, Sorvadás közben ordítok. Mész tovább a gépezetbe, Mi a fajtámat is termelte.   Jövőd vagyok, ez leszel te E társadalom terméke Roncsolt lélek, fényes…

    Város, hol lakom a múlt Délibábos, felette az ég! Feledés, Házam alapja, Epedés, benne a mész.   Közöny, minden lakója Köszönt, de nem int Üres, lélek libben, Tüzet, már nem szít   Város, kiút nincsen Gyászos, ki itt él Levált, mozdulatlan, Bezárt, öröklét.     Homály zárja…

  És az öt perc hírnévért Kínálja teljes létezését Nem mennybe visz a lépcső, Glóriát ad majd a képcső. Önmagából kifordítva Üres lénye eltorzítva, Tartalommal így tölti meg, Eladhatóan elmebeteg.   Rivaldába burkolt sötét, Üveglencse fénylő szemén Utolsó nagy csillanása Kihunyt…

  Mozdulatlan közönyben, Stressztelen közegben Direkt háttal valónak, Közben belőled fal jókat.   Elég a komfort, Béka, ami felforrt, Nem érdekli semmi, Épp csak kapjon enni.   Az se bánt, ha felél, És a lelked elég Legyen hamis béke Mi koporsókat bélel.   Vakon hiszel benne, Ez a…

  Mikor a cirkusz bezár, A műsor leáll Ünnepelt torz lelkek, Feledve lesznek.     Pedig várták, Látták Tapsolva imádták Egy másodperces sokkolás, Eddig kellett. Nem tovább.   Hová lesz ki vállalta, Magát végleg átadta. Kifacsart vénsége, Sehova nem fér már be.   Hozzá jártak…

  A hang se vagyok Mi szól a fejedben Messze lakok Országom feledve   Mikor látlak Hogy merre mész Meglep, hogy várlak, Szemed már át néz.   És akkor még egyszer, Hagyom, had járjon Át, mint a kegyszer, Majd múlását várom.     Egyszer! Volt talán El se hiszem ma már A kettőből egy…

  Túl lángtengeren A testek halmain. Oda tekint szemem, Túl jelen romjain.   Átnézek a tenger felett, Lelkek ezréből áll. Mindent mi volt, felégetett Hallom, közel jár.   Sikoltva köpi lángját Gyomrából felém. Újabb levegőt vesz, S benn ragad enyém.   Hangom, nevem már nincsen, Egy…

  Most más lesz! – mondja. És elsőnek küld. Ragyog az arca, De vérben fürd.   Arctalan tömegben, Sokból egyé válok. Mondta, én követtem Álmok sírján állok!   De még én vagyok! Gondoltam utoljára Visszakaptam nevem Vésve kőtáblára!   Nem kérte, csak vette, Nem bántja,…

  A stáblista lefutott, Jöhet az örök, a végtelen. Úgy hittem elmúlott, Nem lesz több félelem.   De nincs benne a történetben, Semmi, mi marad ezután. Hogy ebben az életben, Nem lesz ilyen soha már.   S az a végtelen, mi hajdanán Összekötni érkezett, Elválaszt mára már, Arctalan,…