Ugyanaz a kúrva nappal Követ, egyforma estet. Az idő monoton talppal Tapos, minden unott testet.   Újabb oldal, új fejezet, Lapozom, egyforma mind. Sokadjára is beveszem Örömkapszulám, megint.   Arctalan, tömör hús Masszaként áramlik Minden vonást lenyúz Az egyenes is meghajlik.  …

  Nincs nappal, se éjjel Észrevétlen ég el Egyen arc mind Ki rád tekint   Ebből áll a léted Kilúgoznak végleg Eladott álmod, Rabláncra váltod   Már a dögevők is gyűlnek, Holt vágyaid ki sem hűltek Minden ami akartál lenni, Kezd lassan eltemetni. Füst a húsod marja Kezdet a vég…

Hang, mihez nincs csend Lehet fent, mert nem kell lent. Elengedett érték, Nem kell a mérték   Fényt okád a sötétség, Csak még egy cseppjéért, Eldobtad Eltoltad Elhagytad Kiégett hajnalon Zöld neon betonon Négy fal közepe páratlan Szállna, de szárnytalan. Azt hitted örökké!…

    Már nem tudom reggel ez vagy este? Rajzolja vagy meg van festve? Nem tudom kezdtem, vagy végeztem, Épp lefekszem, esetleg most keltem?   Most nyitottam vagy kettőre zártam? Zuhantam vagy csak álltam? Tegnap van, esetleg holnap? Leszek még, vagy már csak voltam?   Születtem, vagy tán…

Lünkeusz Láttam felemelkedésed, S csúfos bukásod. Láttam felejtésed, S vágyott árulásod.   Láttam mit tettél, S közben mégis öröm volt, Láttam közben a mögött, Megvetés izzón forrt.   Láttam tükörbe köptél, S mégis nevettél. Láttam mikor elnyelt, Még egyszer felnéztél.   Kérded…

Hogy milyen lehet mikor Reggelre leveti pompáját? S az első nap fénye, Ragyogja valóját?   Milyen az mikor az esti tánc Kontyját zilálja széppé, Elszabadult tincsét, Ujjam teszi eggyé?   Milyenek lehetnek azok Az átvirrasztott hajnalok, Mikor nincs hang, csak mozdulat, És végre szint…

I. Hű maradsz nevedhez, Melyet a szeszély fűz át. Csendet vihar követhet, Elveszejt vagy áld! Lennék mégis az, Ki Veled együtt mozdul. Dühödt viharod közben, Tűr, ha kell, hangtalanul. Meglehet, elnyel, s végül Felemészt hullámzó bánatod. De élet-e az a nélkül, Hol vigaszod nem…

Látom, hisz itt áll, Ismerem arcát. Tegnap még ismertem Minden vonását.   Homály mossa mára, Ismeretlen eggyé Nem köszön, nem szól, Csak küld, – Most már menjél.   Ne szólíts, ne próbálj Közelemben lenni. Takarodj, hagyjál, Ennyit mond, ennyit.   Arctalan nyeli magába, Mindent mi…

Tényleg ez kell, Ez mire vágysz? Ez mind, amit Magadnak szánsz?   Ennyinek tartod Magad és az egészet? Meddig hagyod, Míg jő az enyészet?   Nem veszed észre, Dögök tépnek szét. Nem emelnek fényre, Maradsz trófeaként.   Keresed bennük, Mit magadban nem lelsz. Kitöltöd velük, De…

Múltnak sóhaja, ki valaha szólt Neked, Rólad szépeket. Többé már nem vagyok, csupán Hiányzó rész képeken.   Múzsa csókod nyoma még, Halványan itt maradt. Megkopott már rég, Szó többé nem fakad.   Feltépném újra, nyíljon a világra Seb melyet hagytál. De nincs többé, beszáradt Egyedül…